._.

Egy rég blúz számot hallgatva, elmerülök álmaim Óceánjában, s arra ébredek, hogy a zenének vége.

. . .

Kivagyok.
Konkrétan nem is lehet érteni miért, hiszen egy tök cuki kép kíséri ezt a remek bejegyzésemet. Mindegy. Nem is érdekes. De tulajdon képpen csak azért ez a kép, mivel beismerem igazán gyerekes vagyok, és egy rózsaszín álomvilágban élek. De inkább élek abba, meg a könyveimbe, mint a Valóvilágban. És tényleg inkább merülök el egy könyvben minthogy valaha is fel keljen ébrednem a rózsaszín kis életemből, és fel kelljen nőnöm.
És őszintén már várom a ballagást, mert ha még egy évet kéne ebben a remek közöségben töltenem- amit osztály néven illetünk- akkor sírva könyörögnék, hogy inkább zárjanak diliházba. És lehet, hogy most teljesen alaptalan és elég durva dolgokat írok, de már nemlehet bírni. Osztályomban előszeretettel néznek le engem. Beletúrnak a holmimba, kiveszik a fülhalgatómat. És mind csak azért mert "" megtehetik"" Szóval éljen a Zsenialitása az én Kitűnő IQ bajnok osztályomnak.
Tisztelet a kivételnek..

Paparákok.!

Ma volt az osztályfényképezés. Én meg nagy betegen, felvettem a harcot ruhás szekrényemmel és őselenségemmel a...*hatás szünet* a.. reggelifáradsággal*megdöbbenés*

Szépen felkeltem, beágyaztam( nagy szó), oda vánszorogtam az íróasztalhoz és benyomtam a gépet. Majd visszabújtam meleg, BEÁGYAZOTT ágyamba és ölelgetni kezdtem pici Happy Birthday -es párnácskám, ami világít a sötétben. Nekem nagyon tetszik. Sőt imádom. Demindegyisaz.

Utánna bevánszorogtam a fürdőbe és bő 30 perc alatt lefürödtem. Megszárítottam a hajam, kivasaltam. Visszavánszorogtam a szobámba, és kivettem egy cuki kis fehér virágos blúzt alulról. Felvettem a fekete farmerem. Megfésülködtem még egyszer és leültem gépezni. És 10 körül elindultam.

Viszonylag hamar be is értem a harmadik órára... bioszra. Azt nagy nehezen túléltem. És szenvedve elindultunk bűntársaimmal kifele az udvarra, hogy páratlan szépségem fotózhassák. Készült öt kép az osztályról, abból három képen ugyanott ültem, a másik kettőn meg asszem álltam. Röviden ennyi. És kb. egy óra és átutazik Hozzám Ivett.:) juppyy*örömhang*

Beeteg

Négy napja; fáj a torkom, hőemelkedésem van, szédülök, hányingerem van, fáj a fejem, minden bajom van, és egész nap kajálok és Walt Disney meséket mézek Nagyanám korabeli videolejátszón. És napokig nem is lehettem gép közelben* oda a kocka énje* Nagyszüleimnél egésznap az ágyban lustultam, csak akkor keltem fel, ha vége lett egy mesének. És időm nagy részében ettem, ezért az egyik nadrágomba sikeresen belehíztam*taps vihar* És ez mind büszkeséggel tölt el, mint ahogy az is, hogy megtanultam kezelni a videolejátszót. És rájöttem milyen hasznos is az a rengeteg mesekazetta amiért annyit kellet rohangálni a városon keresztül, mint például Aladin, Csipkerózsika, Szépség és a Szörnyeteg, és még sorolhatnám.Ezek az örök klasszikusok a kedvenceim, és örök gyerek ként ezek is maradnak.:)

Fagyii :)

Ma vettem egy naaagyon*elnyújtja* fííííínom*elnyújtja* fagyit. Méghozzá eper- és vanília turmix ízűt. Az elöttem lévő két lány, pedig csokis-vaníliásat vett, és az egyiknem a tölcséréből kiesett. Mivel ez ilyen gépi fagyi volt, ami ráadásul fel is volt csúcsozva*vagy hogy mondjam*. És egyszerűen csak így sutty.. le a földre.. dúrva volt. Sajnáltam is szegényt, mert azért nem volt olyan olcsó. De viszont fincsi volt.:)

Szívás..

Három barátnőmmel ma ki végeztünk egy Spongebob lufit meg egy kék-lovas-kutyás lufit is. Azaz kiszívtuk belőlle a héliumot, és úgy beszéltünk, és ezt mind egy Burger king leghátsó helyénél. Elég vicces volt, és azt a két lufit át is cipeltük a fél városon. És sokan elég furán is néztek ránk.

Lillcunka meg is pöckölték a kék lufiját, bezzeg az én Bobomhoz senki sem mert nyúli!
És ezt mind néhány másodpercért, amit a hangunknak kölcsönzött a hélium. Elösször a kéket végeztük ki, utánna az elég furcsa helyen kiharapott Bobot. Mivel annak a lufinak pont ott középen haraptuk ki. És azzal ugrattuk egymást, hogy milyen elégedetten mosolyog- mikor szívtuk.